A különféle iratok, dokumentumok sokszorosítására irányuló igény a történelem során sokszor felmerült már az emberekben. Szükségessé vált tehát valami olyan módszer, amellyel gyorsan és hatékonyan lehet a különféle dokumentumokat sokszorosítani. Kezdetben még kézzel másolták az emberek a szövegeket egyik papírról a másikra, ám ez nem csupán időigényes volt, de nagyon körülményes is, így valami új, forradalmi újításra volt szükség, mivel a felmerülő igényeket a kézi másolással nem lehetett maximálisan kielégíteni. A nyomtatás története igen régre nyúlik vissza, így a hosszú-hosszú évszázadok alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. A sokszorosítási eljárások folyamatosan fejlődtek, és az újabb, felmerülő igényeknek eleget téve jelentek meg újabb és újabb másolási módszerek. Az első, magasnyomtatási technika megjelenésének ideje a 8. századra tehető.
A 8. századi Kínából számos papírpénz maradt fenn, ami mindezt bizonyítani is tudja, illetve egy szútra is a régészek kezébe akadt. Ekkoriban a magasnyomtatás egyetlen módja a fadúcos technológia volt. A fadúcos nyomtatás lényege az volt, hogy a nyomtatni kívánt szöveget, vagy képet belevésték egy fába negatív formában, majd a vésett felületet alaposan bekenték festékkel. A festékes felületre egy tiszta papírlapot helyeztek fel, majd egy nagy kefe segítségével alaposan rásimították a festékes fára. A módszert tovább fejlesztették, így az 1041-es esztendő során már olyan nyomóelemeket is elkezdet használni, amelyek mozgathatóak voltak.
Gutenberg
Az európai nyomtatás történet egyértelműen Johannes Gutenberg nevéhez kapcsolódik, hiszen ő volt az, akinek a neve összefügg az első nagy példányszámban nyomtatott dokumentum megjelenésével. Johannes Gutenberg ugyanis, forradalmasított a nyomtatás technológiáját, mivel feltalálta a nyomósajtót. A nyomósajtó segítségével már különálló betűket is lehetett készíteni speciális öntőformák segítségével. Ezeknek az öntőformáknak a falai állíthatóak voltak az úgynevezett matrica segítségével. A nyomósajtó alkalmazásának elterjedése magával hozta a kéziszedés megjelenését is. Ezt a módszert még napjainkban is használják a nyomdákban.
Johannes Gutenberg folyamatosan arra törekedett, hogy a nyomtatás során felhasznált betűk fémötvözeteit tökéletesre fejlessze, valamint arra is nagy figyelmet fordított, hogy a nyomtatásra használt festékek egyre jobb és jobb minőségűek lehessenek. Ugyancsak Johannes Gutenberg nevéhez köthető a festékezőlabdacs feltalálása is. A festékezőlabdacs egy olyan alkatrész, amely a nyomóformák bekenésére szolgált. A festékezőlabdacs bőrből készült.
Síknyomtatás
A litográfia, vagy más néven a síknyomtatás feltalálására, egészen az 1796-os esztendőig várni kellett. Ezt a módszert napjainkban már, csupán grafikák elkészítése során szokták alkalmazni. A 19. században vált elterjedtté a szitanyomtatás, szerte Európában. Ezt a technológiát többnyire a textiliparban hasznosították. A módszer még napjainkban is használatos különböző textil termékek elkészítéséhez, valamint a közúti táblák nyomására is szokás alkalmazni.
Digitális nyomtatás
A nyomdaipar fejlődésének történetébe csupán kis lépésenként írta be magát a digitális nyomtatási eljárás. Elsőként a tördelés és a szövegszerkesztés jelent meg, majd később a nyomóforma alkalmazásában is szerepet kapott. A digitális eljárások alkalmazása, valamint a technológia fejlesztése még napjainkban is zajlik. Ennek köszönhetően a digitális eljárások, igen hamar átvehetik a hagyományos nyomtatás bizonyos területeinek „uralmát”.